Átesni egy műtéten vagy tudatosan készülni rá?
Passzívan viselni a történéseket vagy aktívan közreműködni a gyógyulásban, a felépülésben?
Az operáció nem csak testi, hanem lelki értelemben is nagy megterhelést jelent: legtöbbször komoly stresszel, belső feszültséggel jár. A tudatos, mentális készülés segít ezek oldásában, az edukáció pedig az ismeretlentől való félelem legyőzésében. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az előzetesen informált, felkészült páciensek nyugodtabbak, együttműködőbbek a kezelés, kórházi tartózkodás során, energiájukat nem viszi el a nyugtalanság, az aggodalom, hanem azt a felépülésükre tudják fordítani, partnerré válnak a folyamatban. A tudatos készülés kevesebb fájdalomcsillapító/gyógyszer igényt is jelenthet a későbbiekben, és akár gyorsabb rehabilitációt a beavatkozást követően. Nem csak kommunikációs, hanem szemléletbeli különbséget jelent, hogy valaki passzívan átesik egy operáción, vagy a folyamat aktív résztvevőjeként együttműködik a saját felépülésében.